Egyre többen fordulnak mesterséges intelligencia (MI) alapú eszközökhöz, ha lelki problémákkal küzdenek. Egy gyors, anonim beszélgetés egy chatbot-tal, egy támogató visszajelzés egy applikációban vagy egy MI által írt relaxációs gyakorlat: mindez kéznél van, nem kell időpontot kérni, nem ítélkezik és nem drága. De vajon elég?
Miért vonzó az MI?
A mesterséges intelligenciával folytatott beszélgetés biztonságos, kiszámítható, és nem jár kockázattal. Kisebb valószínűséggel fogjuk szégyellni magunkat, nem bámulnak ránk meghatódva, kevésbé akarunk„jó kliens”-ként megfelelni, nem kell attól tartanunk, hogy megbántjuk a másik felet. Ez különösen fontos lehet azok számára, akik magas szorongással élnek, vagy akiknek kapcsolati tapasztalatai a bizalmatlanságra és a veszélyre épültek. Ilyenkor az MI támogató és edukatív jelenléte valóban hasznos lehet: segíthet annyira lecsökkenteni a szorongást, hogy az illető eljusson egy valódi emberhez – egy pszichológushoz vagy pszichoterapeutához.
Az MI segíthet – de nem gyógyít
A MI-eszközök jól működnek, ha a cél:
- önreflexió fejlesztése (pl. „miért reagálok így bizonyos helyzetekben?”),
- pszichoedukáció, azaz információk megszerzése a lelki működésről,
- stresszcsökkentés, relaxációs vagy kognitív technikák elsajátításával.
Ugyanakkor az MI nem tud valódi terápiás kapcsolatot nyújtani. Egy gép nem fog az órára nézni, nem lesz félreérthető visszajelzése, márpedig ezek a kapcsolati mikrotörténések jelentik sokszor a terápiás munka lényegét. A valódi fejlődéshez konfrontáció és elfogadás is szükséges, tolerálható mennyiségű szorongás és érzés mellett, amit egy másik ember segít szabályozni, nem pedig egy algoritmus.
A szorongás mint terápiás motor
A pszichoterápia akkor működik igazán, ha a szorongás az úgynevezett terápiás ablakon belül van. Ha túl alacsony, akkor valószínűleg olyan dolgokról beszélünk, amik nem igazán számítanak. Ha túl magas, akkor pedig túlterhelődik a kliens, nehéz egymáshoz kapcsolódni. Mivel az MI alapvetően támogató és nem konfrontatív, nem tud dolgozni a kapcsolati szorongással. Pedig sokan éppen emiatt nem mennek el terapeutához: attól félnek, hogy megítélik őket, hogy a másik rosszakat gondol róluk. Ez a félelem – ha bele mernek menni a terápiás kapcsolatba – az egyik legértékesebb munkaterület lehet. Egy MI azonban megkerüli ezt, és így a fejlődés lehetősége is elmarad.
Kinek hasznos? Kinek kevésbé?
Az MI-eszközök leginkább azoknak lehetnek hasznosak:
- akik törékenyebb személyiségstruktúrával élnek, és nehezen viselik a kapcsolati terheket,
- akiknek túl magas a szorongása egy valódi kapcsolatban,
- vagy akik még nem állnak készen egy élő terápiás kapcsolat vállalására.
Ugyanakkor azok számára, akik a pszichoneurotikus spektrumon vannak, stabil munkakapcsolatokkal és viszonylag integrált énstruktúrával, az MI valószínűleg kevésbé jelent valódi segítséget. Náluk éppen a kapcsolati dinamikák újraélése, a tudattalan mintázatok tudatosítása, a konfliktusok feldolgozása lehetne a változás kulcsa, ezt pedig jelenlegi tudásom szerint csak egy másik ember tükrében lehet megélni.
A gyógyulás mindig kapcsolatban történik
Egy MI modellezhet egy kapcsolatot, de sosem lesz kapcsolat. Nem lesz testtartása, múltja, hangulata, nem okoz csalódást – ezek pedig ugyan megnyugtatóak, mégis valahol korlátozzák az eredményt, amit el lehet érni vele.
Egy másik ember – különösen egy terapeuta – sosem csak önmaga.
A pszichológia ezt áttételnek hívja: ritkán látjuk a másikat annak, aki ő valójában, mert múltbeli kapcsolati tapasztalataink mindig rávetülnek az adott helyzetre. A terapeuta (jellemzően tudattalanul) emlékeztethet valamelyik szülőnkre, egy gondoskodó nagyszülőre, vagy épp egy bántó tanárra. És ahogyan újraéled bennünk ez a kapcsolat, úgy válik lehetővé, hogy újra is írjuk azt. Nemcsak megértjük, hanem átéljük és gyógyítjuk a régi sebeket egy biztonságos, megtartó kapcsolatban.
Különösen igaz ez a csoportterápiában, ahol egy-egy csoporttag más-más régi kapcsolatot idézhet fel bennünk: testvért, apát, barátot, riválist. Ezek a belső élmények – ha elég biztonságos a tér – felszínre kerülnek és átdolgozhatóvá válnak.
Az emberi kapcsolat tehát nemcsak eszköz, hanem maga a gyógyító közeg.
A mesterséges intelligencia sok mindenben segíthet – de az áttételben vélhetően kevésbé lesz jelen. Nem fog emlékeztetni sem azokra, akik bántottak, sem azokra, akik nem voltak ott. Ezért nem is tudja megnyitni azt az ajtót, amin keresztül valódi, mély változás indulhat el.