A pszichoszomatikus betegségek nem feltétlenül azt jelentik, hogy ok-okozati összefüggés van a testi és a lelki probléma között – a kép ennél jóval árnyaltabb.
Ha azt feltételezzük, hogy az ember teste és lelke egyetlen egységet képez, akkor a testi és lelki megbetegedéseket sem választja el éles határvonal egymástól. Ez nem azt jelenti, hogy a testi és lelki eltérések között ok-okozati összefüggést kellene keresünk, hanem azt, hogy a kettőt integráltan érdemes nézni, sokrétű összefüggésrendszerüket együtt lehet alaposabban megérteni.
A testi és lelki folyamatok közötti összefüggések
A pszichoszomatika a pszichológia és az orvostudomány metszéspontján helyezkedik el. A dualista szemlélet helyett, ahol a materiálisan gyógyító orvostudomány és a szellemi eszközökkel operáló pszichológia külön-külön dolgozik, egységes szemléletet hirdet.
A testet és lelket egységes egészként látó irányzat szerint két alapvető pszichoszomatikus betegség fajta létezik: a konverziós zavar és a vegetatív zavar.
A konverziós zavar
A konverziós zavar során a magunkhoz közel nem engedett érzések testi problémák formájában térhetnek vissza. A betegség ilyenkor mintegy képviseli az elfojtott érzelmet, szoros összefüggésben áll azzal. Ilyen esetekben az orvosi vizsgálatok során a neurológiai problémának látszó tünetek mögött gyakran nem jelennek meg valós elváltozások. Tipikus példája a konverziós zavarnak a végtagok zsibbadása vagy bénulása, a beszédképtelenség, krónikus fájdalom, vakság, vagy épp a süketség. Amennyiben a páciens megérti az érzés és a testi tünetek közötti összefüggést, gyakran spontán gyógyulás következik be.
A vegetatív zavar
A pszichoszomatikus betegségek másik fajtája a vegetatív zavar. Ilyenkor a testi tünetek hosszan tartó vagy ismételten fennálló intenzív érzelmi állapotok hatására jelentkeznek. Krónikus esetben az érzelmi állapotok visszafordíthatatlan károsodást idézhetnek elő a szövetekben, organikus betegségeket okozatnak. A pszichoszomatikus problémáknak ebbe a fajtába szokták sorolni a gyomorfekélyt vagy az asztmatikus megbetegedéseket.
A betegségelőnyök feltérképezése
Gyakran előfordul, hogy betegségünk a sok egyértelmű hátrány mellett valamilyen előnyt, funkciót is hordoz számunkra. Elsődleges betegségelőny például, hogy nem megyünk suliba, mert aznap reggel elrontottuk a gyomrunkat, s így nem írunk dolgozatot sem. Másodlagos betegségelőny lehet a plusz szeretet, gondoskodás, figyelem és támogatás, amit a páciens környezetétől kap betegsége miatt. A harmadlagos betegségelőny pedig valamilyen anyagi előnyt jelenthet, például rokkantsági nyugdíjat vagy szabadságot. A kezelés során ezen összefüggések feltárása nem feltétlenül hoz javulást, hiszen ilyenkor a beteg függ saját betegségétől. Hosszú folyamat lehet az, amikor valaki rájön, hogy identitása megőrzéséhez, megerősítéséhez nincs szüksége a betegségre.
Pszichoszomatikus betegségek
Számos társadalmi elvárás is pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezethet. A teljesítménykényszer miatt sokan szem elől tévesztik saját valódi igényeiket, nem tudják kimutatni és megvalósítani saját szükségleteiket a külső nyomással szemben.
Gyakran sorolják a pszichés összetevővel is rendelkező betegségek közé a gyomorfekélyt, szenvedélybetegségeket, fejfájást, migrént, krónikus székrekedést vagy hasmenést, Crohn betegséget, asztmát, allergiát, és számos nőgyógyászati panaszt. A testi problémák mögötti pszichés összetevők megértése ugyanakkor nem mindig oldja meg a problémát – van, hogy ettől válik igazán láthatóvá a teljes kép súlyossága vagy összetettsége.
Funkcionális panaszok
Mitscherlich szerint feltételezhető, hogy az orvost különféle tünetekkel felkereső emberek 30-50%-a „funkcionális panaszokkal” küzd, vagyis – ahogy ő fogalmaz – a probléma nem organikus károsodás, hanem „élménykatasztrófa”. Mindezek miatt testi problémák esetén is érdemes lehet elgondolkodni annak pszichés vetületén, és fordítva.
Linkek
- Tamás Kata budapesti pszichológus
- Fotó: Pexels
