Miért fontosak az érzelmek, és miért foglalkozunk terápiában az érzésekkel?

Miért fontosak az érzelmek

Az “Akar beszélni róla?” mellett egy másik pszichológusokhoz köthető ikonikus kérdés a “Milyen érzéseket kelt ez Önben?” Nos, ez nem véletlen. A legtöbb terápia és pszichológiai tanácsadási folyamat alapkérdése ez, amikor a pácienst érzéseiről kérdezzük az adott történéssel kapcsolatban. De miért?

Miért fontosak az érzések?

Érzelmeink GPS-ként navigálnak minket az életben: segítségükkel tudjuk meg, hol tartunk, hová szeretnénk eljutni, és hogy ahhoz mit kell tennünk (Fredrickson, 2013).

  • Segítenek nekünk kialakítani egy kiindulópontként szolgáló belső magot, identitásunk alapját (Damasio 1994, 1999).
  • Társas kapcsolatokban hozzájárulnak a másik megismeréséhez és mély kapcsolatok kialakításához (Kelly 1996; Nathanson 1996).
  • Tulajdonképpen érzések segítségével adunk értelmet a világnak: tudatják velünk, mit szeretnénk és mit nem akarunk, mi ad örömöt és mi fáj. Motiválnak arra, hogy cselekedjünk, alkalmazkodjunk, elérjük céljainkat (Tomkins 1962).

Amikor nem veszünk tudomást érzéseinkről, akkor elveszítjük mindazt az értékes információt, amit az érzések kínálhatnak nekünk.

Miért fontosak az érzések? Mert belső iránytűként szolgálnak!

Ilyenkor az érzések helyett GPS-ünket a szorongás és a védekezések fogják irányítani. Amikor egy-egy pszichológiai konzultáción tudunk beszélni érzéseinkről és a hozzájuk kapcsolódó vágyakról, testérzetekről, gondolatokról, akkor az addig elsüllyesztett érzések ismét betölthetik funkciójukat.

Természetesen mindenki tudni véli, mik az érzések. Ha mondjuk megkérdezünk valakit, hogy “Mit éreztél, amikor pofon ütött a párod?” akkor sok mindent hallhatunk:

  • Azt érzem, hogy nem kellett volna ezt csinálnia.
  • Szerintem azért csinálta, mert olyanok voltak a szülei.
  • Átverve éreztem magam.
  • Azt érzem, hogy el kéne hagynom.
  • Szomorú lettem.
  • Feszült lettem.
  • Dühös lettem.

Nos, a fentiek között egyetlen-egy, az utolsó fejezi ki korrekten, hogy mi lehet az érzés egy pofont követően. A többi valamilyen hárítás (pl.: intellektualizálás, racionalizálás), fedőérzelem (pl.: szomorúság), vagy pedig a valódi érzés megjelenését követően fellépő szorongás kifejeződése (pl.: feszültség).

Mindaddig, amíg egy történéssel kapcsolatban nem vagyunk tisztában saját érzéseinkkel, addig valódi GPS helyett egy félreprogramozott, eltérített belső iránytűnk lesz. Amint tudatosulnak érzéseink, reflektálunk rájuk, kifejezzük őket, akkor onnantól viszont egészséges cselekvésbe fordíthatóvá válnak (Monsen et al. 1995, 1996).

Hogyan függ össze a mentális jóllét az érzelmeimmel?

Több évtizednyi kutatómunka után számos tudós szerint elegendő bizonyíték gyűlt arra nézve, miszerint az érzelmek és azok szabályozása (az érzelemszabályozással tulajdonképpen azt befolyásoljuk, hogy milyen érzelmeink legyenek, mikor, hogyan tapasztaljuk meg és fejezzük ki azokat) kulcsfontosságú az egészséges pszichológiai működéshez.

  • A negatív érzelmek adaptív szabályozásának képessége védőfaktor pszichés megbetegedések kialakulása és fennmaradása ellen (Aldao és Nolen-Hoeksema, 2010; Aldao et al., 2010).
  • Az érzelemszabályozás nehézségeit számos mentális probléma kockázati és fenntartó tényezőjeként azonosították (Gratz et al., 2013).
  • A pszichiátriai rendellenességek több mint 75%-a köthető az érzelmek szabályozásának hiányához (Barlow, 2002; Werner és Gross, 2010; Grecucci, 2012; Ehring, 2013; Mennin és Fresco, 2014; Messina et al., 2016, Kring és Werner, 2004).
  • A szorongás, a depresszió vagy a személyiségzavarok is specifikus, szabályozatlan érzelmekhez kapcsolódnak (Thayer és Lane, 2000; Mennin és Fresco, 2009; Schulze és mtsai, 2011).

Ha beszélünk tehát az érzéseinkről, az nemhogy nem a gyengeség jele, hanem valójában felelősségvállalást jelent –  saját egészségünk megőrzéséért.

Nem könnyű beszélni az érzéseinkről

Érzéseinkről beszélni nem könnyű feladat, ugyanakkor rendkívül sokat segíthet. Ha megismerjük, mi van bennünk valójában, akár évtizedek szenvedése után fordulhatunk olyan irányba, amely végre valóban jó nekünk.

Ha tényleg tele van a hócipőnk hozott mintázataink ismétlésével (pl. hogy évek óta egyedül vagyunk, hogy ugyanolyan pasit választunk, hogy megint rákiabáltunk valakire, hogy újfent nem álltunk ki magunkért), akkor itt az ideje, hogy a mélyére nézzünk a dolgoknak. Érzelmeink megismerésével optimális esetben kibontakoztathatjuk azokat a viselkedéseket, amelyek tényleg minket szolgálnak, és elhagyhatjuk az őket elfedő szorongásokat, hárításokat, fedőérzelmeket, hogy valódi önmagunkat mutassuk meg a világnak.

Források

  • Aldao, A., and Nolen-Hoeksema, S. (2010). Specificity of cognitive emotion regulation strategies: a transdiagnostic examination. Behav. Res. Ther. 48, 974–983.
  • Barlow, D. H. (2002). Anxiety and Its Disorders, 2nd Edn. New York, NY: Guilford Press.
  • Damasio, A. (1994). Descartes’ error: Emotion, reason, and the human brain. New York: Putnam.
  • Damasio, A. (1999). The feeling of what happens: Body and emotion in the making of consciousness. New York: Harcourt Press.
  • Ehring, T. (2013). Editorial special issue: ’emotion regulation and psychopathology’. J. Exp. Psychopathol. 4, 448–450.
  • Fredrickson, J. (2013). Co-creating change. Effective dynamic therapy techniques. Kansas City, MO: Seven Leaves Press.
  • Gratz, K. L., Tull, M. T., Matusiewicz, A. M., Breetz, A. A., and Lejuez, C. W. (2013). Multimodal examination of emotion regulation difficulties as a function of co-occurring avoidant personality disorder among women with borderline personality disorder. Pers. Disord. 4, 304–314.
  • Grecucci, A. (2012). Il Conflitto Epistemologico. Psicoanalisi e Neuroscienze Dei Processi Anticonoscitivi. Francavilla: Edizioni Psiconline.
  • Kelly, V. (1996). Affect and the redefinition of intimacy. In D. Nathanson (Ed.), Knowing feeling: Affect, script, and psychotherapy (pp. 55–104). New York: W. W. Norton.
  • Kring, A. M., and Werner, K. H. (2004). “Emotion regulation and psychopathology,” in The Regulation of Emotion, eds P. Philippot and R. S. Feldman (Hove: Psychology Press), 359–385.
  • Mennin, D. S., and Fresco, D. M. (2009). “Emotion regulation as an integrative framework for understanding and treating psychopathology,” in Emotion Regulation in Psychopathology: A Transdiagnostic Approach to Etiology and Treatment, eds A. M. Kring and D. M. Sloan (New York, NY: Guildford Press), 356–379.
  • Messina, I., Bianco, F., Cusinato, M., Calvo, V., and Sambin, M. (2016). Abnormal default system functioning in depression: implications for emotion regulation. Front. Psychol. 7:858.
  • Monsen, J. Eilertsen, D., Melgard, T., and Odegard, P. (1996). Affects and affect consciousness: Initial experiences with the assessment of affect integration. The Journal of Psychotherapy Practice and Research, 5, 238–249.
  • Monsen, J., Odland, R., Faugli, A., Daae, E., and Eilertsen, D. (1995). Personality disorders: Changes and stability after intensive psychotherapy focusing on affect consciousness. Psychotherapy Research, 5(1), 33–48.
  • Nathanson, D. (1996). About emotion. In D. Nathanson (Ed.), Knowing feeling: Affect, script, and psychotherapy (pp. 1–21). New York: W. W. Norton.
  • Schulze, L., Domes, G., Kruger, A., Berger, C., Fleischer, M., Prehn, K., et al. (2011). Neuronal correlates of cognitive reappraisal in borderline patients with affective instability. Biol. Psychiatry 69, 564–573.
  • Thayer, J. F., and Lane, R. D. (2000). A model of neurovisceral integration in emotion regulation and dysregulation. J. Affect. Disord. 61, 201–216.
  • Tomkins, S. (1962). Affect, imagery, consciousness. Vol. 1: The positive affects. New York: Springer.
  • Werner, K., and Gross, J. J. (2010). “Emotion regulation and psychopathology: A conceptual framework,” in Emotion Regulation and Psychopathology, eds A. Kring and D. Sloan (New York, NY: Guilford Press), 13–37.
  • Fotó: Health photo created by freepik – www.freepik.com.
  • Fotó2: Travel photo created by freepik – www.freepik.com