Jogosítvány a lélekhez – ki kicsoda a lelki segítés útvesztőjében? Pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta, és más segítők útmutatója.
Lehetnek életünknek olyan szakaszai vagy történései, ahol a baráti beszélgetések már nem elegendőek, és jól jönne valamilyen szakmai segítség. Nem kell feltétlenül végzetes traumákra gondolni, elég, ha például stresszesek vagyunk, ismétlődő mintázatban döntünk életünk nem a legideálisabb opciói mellett, vagy épp nincs egyensúlyban munkánk és magánéletünk. Fajsúlyosabb problémák esetén, mint például testi tünetek, párkapcsolati problémák, érzelmi nehézségek, krízisek, veszteségek, függőség vagy hangulati zavarok esetén pedig kifejezetten fontos lehet, hogy a megfelelő szakemberhez forduljunk.
A hétköznapi, baráti beszélgetésektől eltérően a lelki segítő nem része a páciens magánéletének, ezért képes megőrizni függetlenségét és viszonylagos objektivitását. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy akihez fordulunk, az mennyire képzett a kapcsolati munkában. Lássuk, ki kicsoda a lelki segítés útvesztőjében!
Pszichiáter
A pszichiáter valamely egyetem általános orvostudományi karán a 6 éves alapképzés elvégzése után pszichiátriára szakosodott, és pszichiátriai zavarok gyógyszeres kezelésével foglalkozik.
Pszichiáteri segítség elsősorban olyan komolyabb mentális problémák esetén nélkülözhetetlen, mint a skizofrénia vagy a mániás depresszió. Súlyosabb személyiségzavarok esetén az is gyakran előfordul, hogy kombinált kezelés folyik, tehát gyógyszeres és pszichoterápiás ellátást is kap a páciens.
Vannak olyan lelki problémák, amelyek esetében a gyógyszeres kezelés hatására maximum a tünetek csökkenését, rendeződését lehet várni, maga a probléma a kezelés hatására nem oldódik meg. Olyan kérdések, hogy például valaki mennyire tud kiállni magáért, mennyire tud meghallgatni másokat (asszertív kommunikáció), mennyire gyakorlott konfliktuskezelő, vagy hogyan bánik saját érzelmeivel, nem fognak rendeződni gyógyszer hatására.
Pszichológus
A pszichológus 5 éves, egyetemi MA vagy MSc végzettségű szakember, aki gyógyszerek felírásának jogával nem rendelkezik.
Aki okleveles pszichológus végzettséget szerzett, az nem feltétlenül foglalkozik lelki problémákkal: lehet, hogy a szervezetfejlesztésben, HR területén dolgozik, diákokat oktat, vagy épp kutat egy tudományos intézetben.
Amennyiben a pszichológus fogad pácienseket, akkor életvezetési tanácsadást vagy pszichológiai konzultációt végezhet személyiségfejlesztés céljából, olyan esetekben, ahol a problémák nem érik el a klinikai szintet – azaz a pszichológus MA diploma csak a személyiséget nem befolyásoló intervenciókra jogosít fel.
A pszichológusok egy része továbbképezi magát, és szakpszichológussá válik. (Akit részletesebben érdekel a pszichológusok képzési folyamata, kattintson ide.) A rengeteg szakképzés közül három ad egészségügyi végzettséget:
- alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus
- klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus (gyermek vagy felnőtt)
- neuropszichológiai szakpszichológus
A fenti három egészségügyi szakképzésben végzett szakemberek jogosulttá válnak a pszichoterápiás képzésbe való belépésre. Itt lehet leellenőrizni, hogy valakinek milyen egészségügyi végzettsége van: https://kereso.enkk.hu/
A pszichológusok mindemellett jogosultak módszerspecifikus képzettségek megszerzésére. A teljesség igénye nélkül néhány: autogén tréning, NLP, Gestalt terápia, család és párterápia, dinamikus rövidterápia, pszichodráma, integrált kifejezés- és táncterápia, integratív hipnoterápia, pszichoanalízis, csoportanalízis, szimbólumterápia, szomato-pszichoterápia, kognitív és viselkedésterápia, személyközpontú terápia.
A pszichológusok működését szakmai etikai kódex szabályozza, ami többek között tiltja a kettős kapcsolatot (például nem lehet valaki egyszerre kliens és barát), szabályozza a titoktartást, az adatkezelést, vagy tárgyalja az etikai vétségek kérdéseit. A szakpszichológus képzés megszerzése folyamán gyakorlati és szupervíziós, valamint végzés után folyamatos továbbképzési kötelezettség hárul a szakemberekre, ami további biztonságot jelenthet a tőlük kapott kezelés minőségére vonatkozóan.
Pszichoterapeuta
A pszichoterapeuta olyan szakorvos vagy szakpszichológus végzettségű szakember, aki pszichoterápiát végezhet (pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás).
A pszichoterapeuta szakképzés egészségügyi képzésekre épül, így csak az végezheti el, aki korábban szakorvosi vagy klinikai / alkalmazott egészségpszichológiai / neuropszichológiai szakpszichológusi szakképzést végzett. Mire egy pszichológusból pszichoterapeuta lesz, addigra az 5 év egyetemet követően 3-4 év szakpszichológus képzés + 2-4 év módszerspecifikus képzés + 2-3 év pszichoterápiás elméleti és klinikai képzés + minimum 250 óra önismeret van a háta mögött.
A pszichoterapeuta által alkalmazott gyógyító eljárásnak háromféle elvárásnak kell megfelelnie:
- a módszernek pszichoterápiás elméleten kell alapulnia,
- meg kell felelnie a szakma etikai szabályainak,
- az adott módszernek tudományosan igazolt hatékonysággal kell rendelkeznie.
A pszichoterapeutáknak van szaknévsora, a minimálisan 11 éves képzést követően is folyamatos továbbképzésen vesznek részt, és további komoly etikai és szakmai szabályokat tartanak be. Véleményem szerint a legmagasabb színvonalú lelki ellátást tőlük kaphatjuk.
Egyéb segítők
Az állami képzési rendszerben képződött további mentális szakemberektől is segítséget kaphatunk, például: mentálhigiénés segítő szakember, meseterapeuta, addiktológiai konzultáns, szocioterapeuta, stb. (Sajnos ezekről a területekről nincs komoly ismeretem – ha valaki tud segíteni, akkor szívesen kiegészítem, linkelem az ide illő dolgokat).
Az állam által egészségügyi, gyógyító hatásúként nem elismert módszerek annyian vannak, hogy csak érintőlegesen, néhányat tudok felsorolni: családállítás, kineziológia, aromaterápia, Bach virágterápia, hangterápia, asztrológia, alkímia, tarot, hermetika, enneagramm, bodywork, spirituális választerápia, transzlégzés, születésterápia, energiakezelések, Theta Healing, Reiki, csakratisztítás, átok-rontás levétel, stb. Ezek a módszerek hasonlítanak a pszichológusok/pszichiáterek/pszichoterapeuták által tanult módszerspecifikus képzésekhez, ugyanakkor tudományos bizonyíték a hatásosságukról jóval kevesebb vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre.
Ezekkel a módszerekkel dolgozó emberek gyakran nem részesülnek alapos segítői, kapcsolati képzésben, hanem csak az adott módszerben szereznek tapasztalatokat. Ez azt is jelentheti, hogy nincs meg a szakmai hátterük, nincs minőségbiztosítás és szupervízió a hátuk mögött, nem kell megfelelniük komoly etikai és szakmai szabályozásoknak, vagy épp nehezen számonkérhetőek, ha valami balul sül el (például a terápiás kapcsolaton kívül üzleti kapcsolatba kerül egymással kliens és segítő, ahol aztán a kliens érzelmi kiszolgáltatottsága anyagi károkat okoz neki, vagy épp a kliens és segítő párkapcsolatot létesít). Gyakran ösztönösen és lelkesen teszik a dolgukat, ugyanakkor a páciensnek adott tanácsok, a megnyugtatás, a figyelmük jó dolgokra irányítása – bár elsőre segítségnek tűnhetnek – csak pillanatnyi enyhülést nyújtanak, a személyiség és vele együtt a problémák nem fognak megváltozni. Tapasztalatom szerint nem segít az sem, ha katartikus érzelmi történések zajlanak, vagy fenomenális felismerésekre jutunk például egy három napos elvonulás / két napos maratoni családállítás keretében – sőt, akár többet ronthat a helyzeten, mint amennyit használ, hiszen ezeket a történéseket, élményeket aztán gyakran igen nehéz beépíteni mindennapjainkba.
A valódi gyógyító munkához biztonságos kapcsolatban történő, hosszú távú, elkötelezett közös munkára van szükség egy kapcsolatilag és érzelmileg képzett szakemberrel.
Fontos tehát, hogy semmilyen módszer önmagában nem gyógyít – ahhoz a módszer mellett megfelelő szakemberrel, biztonságos keretek között végzett, hosszú távú közös munkára van szükség.
Hatékony önismeret
Az önismeret egyfajta bölcsesség saját magamat illetően – amit paradox módon csak másokon keresztül tudok megszerezni. Éppen emiatt az általam hatékonynak gondolt önismereti módszerek a kapcsolattal dolgoznak. Ez alatt azt értem, hogy egy kapcsolatilag felkészült személy segít nekem jobban látni magamat, megalkotni saját történeteimet, kialakítani saját érzelmi életemet. Az önismereti folyamatban egyre jobban látom saját működésemet, hogy mit miért csinálok kapcsolataimban és kommunikációmban, milyen helyzetek milyen érzéseket váltanak ki belőlem, alaposabban látom az összefüggéseket múltbéli és jelenbéli döntéseim, viselkedésem, érzéseim között, aminek eredményeképp jobban működöm és hatékonyabb vagyok kapcsolataimban, kommunikációmban, munkámban és magánéletemben. Jobban tisztában vagyok vele, hogy milyen múltbéli történések milyen hatással voltak mostani énemre, tehát a legnehezebb történésekről is van elmesélhető történetem, integráltan látom, azaz ismerem rám és környezetemre gyakorolt negatív és pozitív hatásait is.
A cikkből kiderülhetett, hogy önismeretünk gyarapodása és a lelki gyógyulás számos szinten történhet, és hogy állami vagy magán keretek között sokak számára elérhető – segítse azt pszichiáter, pszichológus, pszichoterapeuta vagy bármilyen más lelki segítő. A limitált sikerrel kecsegtető, ám belépő szintként fontos könyvek, előadások mellett a hosszú távú, elkötelezett, megfelelő szakemberrel, szigorú keretek között végzett közös munka az, ami valóban hatékony lehet lelki nehézségeink oldásában.
A végzettség / papír sem garancia semmire. Nekem is volt komoly fejlődést hozó élményem egy egyszerű tréningfolyamatban, és kárt is okozó több éves kapcsolatom klinikai szakpszichológussal. Ugyanakkor a szakmai háttér legalább valamilyen kiindulópontot ad a választáshoz. Sokat segíthet a szakmai háttér tanulmányozása mellett, ha olyasvalakitől kérek segítséget a szakemberválasztásban, akinek van rálátása a területre és az én problémámra – az ő javaslata alapján könnyebb lesz jó döntést hozni. Az is fontos, hogy ismerjük meg egy próbafolyamat során a szakembert, akivel hosszabb távon együtt szeretnénk dolgozni. 3-4 alkalom alatt együtt el lehet dönteni a segítővel, hogy sikeres lehet-e a jövőben az együttműködésetek.
2001-ben Bruce Wampold, a University of Wisconsin kutatója publikált egy könyvet “A nagy pszichoterápia vita” címmel. Ebben az alábbi megállapításokat teszi több évtizednyi pszichológiai kutatás metaanalízisét követően:
- A pszichoterápia hatékony.
- A kezelés milyensége, vagyis a terápia típusa nem számít.
- A használt technika teoretikus alapjai és ragaszkodás ezekhez az alapokhoz nem lényeges faktor.
- A terapeuta hite az adott módszer hatékonyságában lényeges elem.
- A terapeuta személyisége fontos tényező.
- A legfontosabb momentum a páciens és a terapeuta kapcsolata – bizalom, motiváció és együttműködés a kliens oldaláról, empatikus válasz a terapeuta oldaláról.
A fentiek alapján nyugodtan leszűrhetjük, hogy szinte mindegy, milyen önismereti módszert választasz: oda menj, ahová a szíved húz. Egy dolog viszont nagyon lényeges: a kapcsolatod a terapeutával. Ha a fent felsorolt tényezőkben (bizalom, motiváció, együttműködés, empátia) problémákat érzel, lehet hogy jobb, ha keresel egy másik terapeutát önismereted fejlesztéséhez, spirituális utad megalapozásához. És ha valóban nem vagy elégedett jelenlegi terápiáddal, azt legelőször is jelenlegi terapeutáddal beszéld meg!
Sajnos nincsenek egyszerű válaszok arra a komplex kérdésre, hogy kihez forduljak ha lelki problémám van, és hogyan válasszak. De minél több információm van a dologról, annál nagyobb eséllyel találok magamnak megfelelő segítséget a már ismerős szempontok mentén.
És érdemesnek is gondolom élni a lehetőséggel, hiszen a sikeresen végzett önismereti munka, az érzelmi fejlődés magunknak és a körülöttünk lévőknek is segít a mindennapok örömtelibb megélésében.