Vágyaink megfogalmazása kapcsolataink éltető ereje, szíve-lelke, esszenciája. És hogy miért nem használjuk ki az ebben rejlő hatalmas erőt? 1.) Vágyaink gyakran álruhában járnak. 2.) Nem jól öntjük szavakba őket.
Mire vágysz?
Vágyaink, igényeink, szükségleteink elmondása tulajdonképp annak megfogalmazása, hogy mit szeretnénk. Egy érzelmileg nehéz helyzetben ez nem is annyira egyszerű:
- Amikor hirtelen azt mondod, hogy szeretnél velem szakítani,
- szomorúság és értetlenség van bennem,
- és szükségem lenne tisztánlátásra.
- Amikor azt mondod, hogy én vasaljam ki a ruhákat,
- akkor dühös leszek és csalódott,
- mert szeretnék több segítséget kapni itthon.
Főleg akkor nem könnyű beszélni saját vágyainkról, ha közben azt gondolom, hogy:
- ha nem akarsz velem többet találkozni, akkor szomorúságom miattad van,
- ha nem vasalsz ki, akkor miattad lettem dühös.
Ez azonban nem teljesen így van. Nézzünk egy kicsit mögé!
Mi az érzelmek keletkezésének oka?
Egy negatív érzelem, mondjuk düh például úgy keletkezhet bennem, hogy
- van bennem egy vágy, fontosnak tartott érték, szükséglet: szeretnék néhány dolgot megbeszélni a férjemmel, mert kíváncsi vagyok a véleményére, és azt gondolom, ketten jobban tudnánk dönteni.
- és ez a szükséglet frusztrálódik egy külvilági történés által: nem ért haza időben, és így a tervezett 1 óra helyett csak 10 percünk lenne megbeszélni a dolgokat.
Ekkor teljesen adekvát módon dühös leszek, csalódott és ideges, aminek tehát két oka van: 50% én (vártam, mert megbeszéltük), 50% a külvilág (Józsi nem ért haza). Az egyetlen kérdés az, mit kezdek a dühömmel, csalódottságommal, és frusztrációmmal.
Ha hazatértekor az 1-es pontot, azaz a magam részét emelem ki, és elmondom, mire lett volna szükségem, akkor a saját részemért vállalom a felelősséget. Ugyanilyen jogosan elmondhatom, hogy legközelebb nekem mi esne jól, illetve fontos megkérdeznem, hogy mi történt. Ekkor asszertíven viselkedtem. Ha sikerül így reagálnom, erősödik saját kontrollérzetem, a másik kisebb valószínűséggel hallja támadásnak megnyilvánulásomat, és javulhat a kapcsolatunk.
Ha hazatértekor az első pár mondatomban főleg a 2-es pontra helyezem a hangsúlyt – azaz az ő részét emelem ki a helyzetben -, akkor ő minősül „hibás”-nak. Ezt a viselkedés agresszívnek nevezhető.
Miért mondd el vágyaid?
Szükségleteinket, legbensőbb vágyainkat 2 ok miatt érdemes elmondani.
- Egyrészt ahogy fentebb írtam, képesek leszünk felelősséget vállalni magunkért, és nem kezdjük a másikat agresszíven támadni.
- Másrészt jelentősen kitágul a megoldások horizontja, azaz nagyobb eséllyel oldjuk meg a problémás helyzetet.
A vágyak hordozzák a megoldást
Lássuk ez utóbbit: hogyan segít vágyaim, szükségleteim megfogalmazása nehéz helyzeteket is megoldani?
Ahogy fentebb láttuk, az érzések mögött univerzális (tértől és időtől független) motívumok, értékek, szükségletek húzódnak meg, amelyek nem rosszak vagy jók, csak vannak, és minden emberben ugyanazok (pl.: együttlét, siker, élvezet, hatalom, …, a teljesebb listát lásd itt: szükségletek listája).
Minden ilyen általános szükséglet kielégítésére rengeteg konkrét stratégia áll rendelkezésünkre: például az együtt töltött idő utáni vágyam testet ölthet egy közös vacsorában, egy hétvégi kirándulásban, vagy egy közös gereblyézésben az udvaron. Kapcsolatainkban csak ezek a szükségletkielégítési stratégiák ütközhetnek egymással, maguk a szükségletek nem.
Ha tehát A.) tudjuk, mint szeretnénk valójában, és B.) nem ragaszkodunk ennek a vágynak egyetlen kielégítési stratégiájához, akkor jelentősen megnő a win-win szituáció esélye.
Lehet, hogy én úgy képzelem el a közösen töltött időt, hogy lemegyünk meginni a kávézóba egy finom lattét, ő pedig úgy, hogy a kanapén megnézünk egy filmet. Ha sikerül tisztáznunk, hogy ma este együtt szeretnénk lenni, mert fontosak vagyunk egymásnak, mindketten elmondhatjuk, hogy kinek mi esne jól és miért, akkor találhatunk közös megoldást: például fél órát kávézunk, aztán filmet nézünk, vagy ma kávézunk, holnap filmet nézünk, vagy pedig elmegyünk egy éjjeli koncertre, ahol babzsákon összebújva és lattét szürcsölve hallgathatunk zenét.
Még egy csapda: vágyak álruhában
Ahhoz, hogy a fentiek sikerüljenek, tudnom kell, mit szeretnék legbelül. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
- Épp átveszem közgazdász diplomámat, amire igazából szüleim vágytak, hangsúlyozva, hogy ez nekem mennyire hasznos lesz?
- Harmadszor megyünk tengerpartra nyaralni, miközben igazából túrázni vágyom?
- Szakítunk, mert az osztályban lenézik a páromat?
- Ledoktoráltam, és még most sem tudom, mit kezdjek magammal?
Ezek mögött a helyzetek mögött ugyanaz bújik meg: tudom-e, hogy mit szeretnék valójában? Tisztában vagyok-e saját igényeimmel, vágyaimmal, szükségleteimmel, vagy mások vágyai mentén élek? És ha tudom, meg merem tenni, ami mélyen él bennem?
Ha egy feladat teljesítése után kétségek maradnak bennem, zavarodott vagyok, azt gondolom, hogy valami még mindig hiányzik, akkor elkezdhetek gyanakodni. Csak kipipáltam valamit, miközben nem is ilyen lovat akartam? A körülöttem élők vágyai mentén dolgoztam ennyit, esetleg a reklámok ültettek el bennem valamit, ami nem is a sajátom?
Vágyak a kanapén
A kívülről generált, külső vágyak bennünket teremtenek – egyedül saját vágyaink megvalósítása az, amivel mi tudunk a világban teremteni.
Ehhez kell az önismeret egy objektív külső szemlélő segítségével, aki nem akar valamilyen irányba befolyásolni minket. Egy biztonságos közegben, képzett pszichológussal végzett munka semmi mással nem pótolható.
Szeretettel várlak, ha Téged is érdekel életed legnagyobb felfedezőútja: Tamás Kata pszichológus, Budapest
