Sokan gondolják, hogy amikor dühösek, akkor a düh miatt emelik föl a hangjukat, veszekednek, káromkodnak vagy veszik elő szarkasztikus humorukat. Nos, ezeket valójában nem a düh okozza – a valóság ennél valamivel bonyolultabb.
Kezdjük az alapokkal!
Lássunk 5 alaptételt a düh érzésével kapcsolatban.
1. A dühnek van oka
Dühöt akkor érzünk, amikor úgy gondoljuk, hogy valaki más céljaink megvalósításának útjába áll, azaz rosszat tesz velünk.
A „rossz” ebben az esetben nyilván rengeteg dolgot jelenthet: az a valaki mondjuk pletykát terjeszt, meglök, lekezelő hangnemben beszélt veled, vagy nem tartotta be, amit megígért. A közös ezekben a dolgokban, hogy ilyenkor a másik személy felelősségét emeljük ki a történtekből. Bár gyakran szándékosságot feltételezünk tettei mögött, olyankor is dühösek lehetünk, ha a másik rossz cselekedete nem volt szándékos, például véletlenül belénk tolat az autójával. Ez esetben is gondolhatjuk, hogy valahogyan mégiscsak hibás, például ügyetlenségből, figyelmetlenségből, hozzá nem értésből, tudatlanságból, vagy hanyagságból cselekedett. Amennyiben úgy véljük, hogy a cselekmény teljesen kívül esik a másik fél hibáján, például azért tolatott nekünk mert hirtelen meghibásodtak a fékjei, akkor jóval nehezebb haragot érezni.
Egy károkozás ugyanakkor nem feltétlenül rossz: a fogorvos bánt ugyan minket, de hosszú távon a mi javunkat szolgálja. Egy gyermeknek természetesen ezt jóval nehezebb megérteni, így valóban dühös lehet a fogorvosra.
2. Dühünkben kárt akarunk okozni
Aki dühös lesz, az meg akarja állítani a dühét kiváltó viselkedést, és az is lehet, hogy megtorolná a tettet vagy megbüntetné a másik embert. A dühhöz tehát tartozhat egy nagyon erős késztetés, hogy a másik személyt tettel vagy szóval bántsuk.
Ez a reakció primitívnek tűnhet, azonban elengedhetetlen a határszabáshoz – a többi embernek tudnia kell, hogy mik a határaid, hogy megakadályozd potenciálisan ártó viselkedésüket, hogy elkerüld, hogy könnyű célponttá válj. A büntetésnek ezen kívül szociális funkciója is lehet. A legtöbb ember általában egyetért abban, hogy egy adott helyzetben milyen viselkedés elfogadható és milyen nem. Ha valakit megbüntetnek, az megakadályozhatja, hogy újra megtegye ezt akár Veled, akár valaki mással.
3. A dühnek a testünkben is van fizikai megnyilvánulása
Jóllehet a düh érzetei mindenki számára különbözhetnek, az alábbi testi jeleket gyakran említik azok, akik dühösek:
- melegségérzés a mellkasban
- felgyorsult szívverés
- kitálgult orrlyukak
- kitágult mellkas
- mélyebb légvétel
- erő érzete a kezekben és a lábakban
Ezek mind abban segítenek, hogy erőnket az utunkban álló akadály elhárítására tudjuk fordítani.
4. A düh szinonímái és árnyalatai
A düh érzése egy skálán helyezkedik el. Íme néhány jellemző dühközeli érzés és állapot egyfajta erősségi sorrendben, amely természetesen egyénenként és kultúránként is különbözhet:
- frusztráció
- feszültség
- bosszúság
- idegesség
- felháborodás
- gyűlölet
Ha ez mélyebben érdekel, akkor javaslom Paul Ekman Tha Atlas of Emotions oldalát: http://atlasofemotions.org/#states/anger.
Amikor a düh problémás
Tulajdonképpen egész életünkben egyensúlyozunk két dolog között:
- egyrészt tartozni akarunk valahová, közelséget, bizalmat, szeretetet akarunk megélni,
- másrészt autonómok, különállók, sikeresek akarunk lenni és el akarjuk érni céljainkat.
Optimális esetben ezt a két dolgot sikerül összehangolnunk: például szerető család mellett tudjuk karrierünket kiteljesíteni. Azaz közel vagyunk és tartozunk valahová, ugyanakkor autonómok és sikeresek is vagyunk. Vagy kedvesen megbeszéljük anyósunkkal, hogy azokat a virághagymákat ne oda ültesse a mi kertünkben, ahová ő gondolja, hanem inkább ebbe a naposabb sarokba. A mi terveink is megvalósultak és közben a házasságunkat sem veszélyeztettük egy anyósjelenettel. Egy jó focicsapatban is egyszerre van jelen a versengés (ami az autonómia jele) és az együttműködés (ami a közelség jele).
Ez a komplexitás egészséges és hosszú távon hasznos számunkra.
Ha valamelyik a komponens közül „túl hosszú” időn keresztül átveszi az uralmat az életünkben / egy-egy kapcsolatban / egy-egy napban / egy-egy szituációban, akkor az különféle méretű és milyenségű problémákhoz vezethet.
Amikor kizárólag dühösek vagyunk a párunkra, mert nyolcadszori kérésünk ellenére sem rakta bele a tejet a hűtőbe, hanem kint hagyta a nyári melegben a konyhaasztalon, akkor többek között az alábbi viselkedéseket produkálhatjuk:
- elvonulhatunk,
- felemelhetjük a hangunkat,
- kérdőre vonhatjuk,
- durcizhatunk,
- túláradó kedvességet tanusíthatunk,
- szarkasztikusan elkezdhetünk humorizálni,
- jelenetet rendezhetünk,
- sírhatunk,
- vádaskodhatunk,
- jelzőkkel illethetjük a másikat,
- káromkodhatunk,
- felhívhatjuk anyukánkat/barátainkat, hogy elpanaszoljuk nekik a dolgot,
- múltbéli sérelmeket emlegethetünk fel,
- és még rengeteg hasonló dolgot tehetünk.
Nos, ezek egyike sem fogja hosszú távon megoldani sem a problémát, sem a mi lelkiállapotunkat.
Ezekben az esetekben ugyanis a kapcsolati komponens eltűnt vagy jelentősen lecsökkent: csak a dühünket akarjuk kiélni és távolságot akarunk teremteni, miközben elfelejtkezünk arról, hogy ez a kapcsolatunkat rombolja és a közelségre is szükségünk van. A komplexitás megszűnt.
Mi történik pontosan, amikor valaki felemeli a hangját?
Mindenki egy bizonyos mennyiségű dühöt (és persze más érzést is, csak most a dühről beszélünk alaposabban) tud elviselni úgy, hogy közben a kapcsolat is épen maradjon vagy akár épüljön. Ezt úgy hívjuk, hogy a tolerancia ablakán belül marad. Ezt a mennyiségű érzelmet képes tehát úgy tolerálni, hogy mellette megmarad a komplexitás.
Amikor kívül kerül ezen a tolerancia ablakon, akkor elkezd szorongani és a szorongás elleni védekezésképp átkapcsol flight-fight-freeze üzemmódba, vagyis támad, otthagyja a másikat, vagy lefagy. Azaz, a fent felsorolt viselkedések valamelyikét viszi véghez, miközben nem tud kapcsolatban maradva dühösnek lenni. Elkezdi a kapcsolatot rombolni dühében.
Tehát még egyszer, a láncreakció:
- a düh növekszik, még a toleranciablakon belül,
- a düh mennyisége túlságosan megnő, a tolerancia ablakon kívülre kerülünk,
- elkezdünk szorongani, ami mindenféle kellemetlen testi jelekkel jár,
- és ez azonnali védekező viselkedéseket indít be (flight-fight-freeze).
Amikor valaki felemeli a hangját, kiabál, káromkodik, csapkod, akkor valójában nem dühös, hanem védekezik a düh átérzése ellen, hiszen akkorra a düh-elviselési kapacitása túltelítődött. A védekezés három leggyakoribb módja:
- flight: otthagyom, szünetet kérek, visszavonulok, offline megyek, nem válaszolok (magamba fojtom a dühömet, és akár fizikai tüneteket produkálva próbálom menteni a kapcsolatot és a másikat)
- fight: bántom a szavaimmal vagy tetteimmel őt vagy a környezetemet (a másikra eresztem a dühömet, azaz őt és a kapcsolatunkat bántom)
- freeze: lefagyok, egy szót sem tudok kinyögni, nem tudok gondolkodni (mozgás/döntés/gondolkodásképtelenné teszem magam)
A düh egészséges megélése
Amikor csak dühösek vagyunk és a szorongás nem lepett el minket, akkor
- Komplex módon (nem egyszerű jó-rossz) szavakba öntjük az érzelmet, tehát tudjuk, hogy dühösek vagyunk.
- Képesek vagyunk feltárni dühünk okát.
- Tudatosítjuk, mi történik a testünkben a düh kapcsán.
- Tudjuk, milyen gondolatok merülnek fel bennünk a düh miatt.
- Észrevesszük a cselekvési tendenciát, és azt kiélés nélkül toleráljuk fantáziánkban.
Ezen komponensek mindegyike szükséges ahhoz, hogy tartalmazni tudjuk a dühünket és ne menjünk át flight-fight-freeze üzemmódba. Ha ezek valamelyike nincs meg, akkor ott még a helyén védekezéseket találunk.
Amennyiben minden stimmel, akkor képesek leszünk dühünket átélve és átérezve
- megvédeni magunkat igazságtalanság esetén,
- ki tudunk állni magunkért nehéz helyzetben,
- segít a változtatásban, céljaink elérésében,
- vagy épp kedvesen tudjuk megkérdezni a másikat, hogy miért olyan nehéz elrakni neki a tejet.
A dühünk ez esetben tehát közelebb hoz minket magunkhoz és a másikhoz.
Ezért van értelme a negetív érzések átélésének és akár megosztásának is – valójában közelebb tudnak hozni bennünket magunkhoz és másokhoz.
Források
- Image by wayhomestudio on Freepik
Image by stefamerpik on Freepik